Nagyon nagy tűrőképességű évelő növény, kelet-európai származású, így nálunk sikerrel termeszthető, jó télálló fajta.
A tarka levelű változata eléggé ritka, pedig bármely dísznövényes kertben szépen mutathat szoliterként vagy csoportosan. Igényei nem túlzóak, legyen elég nedvesség, a talaj legyen humuszban gazdag és a napos helyen jobban kialakul a levél különleges fehér-tarka mintázata. Felhasználása a hagyományos tormáéhoz hasonló.
A saját kert és a gasztronómia kapcsolata a tormánál nagyon is szoros lehet, hiszen a felhasználása a konyhában szinte elengedhetetlen. Az ésszerű és egészséges táplálkozás elterjedésével folyamatosan nő iránta az igény. Érdemes termeszteni, hiszen a dugványokkal való szaporítása utáni nevelése igen egyszerű, nem költséges. Vannak csípős és édes nemes fajták.
A levelét a konyhában levélzöldségként sokan használják, mégpedig a káposzta és kelkáposzta kiváltásaként, változatosságként. Nagyon finom a töltött tormalevél, amely ugyanúgy készül, mint a töltött káposzta vagy a töltött kelkáposzta. A leveleket forró vízben megabároljuk, aztán a hagyományosan elkészített töltelékkel megtöltve felcsavarjuk, majd levet téve rá és fűszerezve megfőzzük, tejföllel gazdagíthatjuk a végén.
Savanyúságok eltevésekor szintén gyakori a torma használata, főként az ecetes uborkának ad különleges íz hatást, ha néhány vékony csík tormát az uborkák közé dugunk. Ha csípős változatú a tormánk, akkor óvatosan bánjunk vele, erőteljes az íze. Kellemes ízt ad a cékla salátának, a reszelt, ecetes céklának is. Erőteljes ízű sonkát is szívesebben fogyasztunk, ha van hozzá egy kevés ecetes, reszelt torma. Ezzel elérkeztünk egyik fontos gyógyhatásához, melyet már bizonyára többen megtapasztaltak, ha egy kicsit nagyobb adagot vettek a szájukba: légzéstisztító és náthaűző tulajdonsága van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése