"(...) A tevehajcsár nem volt harcos, és már több jóstól kért tanácsot. Némelyeknek igaza lett, mások tévedtek. Mígnem a legöregebbik (és legrettegettebb) megkérdezte a tevehajcsárt, miért érdekli õt annyira a jövõje.

– Hogy tehessem a dolgomat – válaszolta a tevehajcsár. – És megváltoztathassam, amit nem szeretnék, hogy megtörténjen.

– Csakhogy az már nem a te jövõd lesz – jegyezte meg a jós.

– Akkor talán azért szeretném ismerni a jövõmet, hogy felkészülhessek arra, ami következik.

– Ha jó dolog lesz, kellemes meglepetést jelent majd – mondta a jós. – Ha rossz lesz, már akkor sokat fogsz szenvedni miatta, amikor még be sem következett.

– Azért akarom ismerni a jövõt, mert ember vagyok – mondta neki végül a tevehajcsár. – És az emberek a jövõjükért élnek.

A jós egy kis ideig hallgatott. Leginkább pálcikákból jósolt, amelyeket a földre dobott, s az általuk formált alakzatból mondta meg a jövõt. Ezúttal azonban a pálcikákat egy kendõbe téve visszacsúsztatta a zsebébe.

– Abból élek, hogy az embereknek megjósolom a jövõjüket – mondta. – Ismerem a pálcikák titkát, tudom, hogyan kell használnom õket, hogy behatoljak a körbe, ahol minden meg van írva. Ott elolvashatom a múltat, fölfedhetem ami már feledésbe merült, s a jelek által megérthetem a jelent. Amikor az emberek hozzám fordulnak akkor nem kiolvasom a jövõt, hanem találgatom. Mivelhogy a jövõ Istené, aki csak rendkívüli körülmények között szokta felfedni. És hogyan vagyok képes megfejteni a jövõt? A jelen jeleinek alapján. A titok a jelenben rejtõzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik jobb lesz. Felejtsd el a jövõt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeirõl. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot.

A tevehajcsár azt is tudni akarta, Isten milyen körülmények között engedi meglátni a jövõt.

– Ha õ maga megmutatja. Isten a jövõt csak nagy ritkán mutatja meg, mégpedig egyetlen esetben: ha az olyanféle jövõ, amely úgy van megírva, hogy megváltozzék. (...)"

-Paulo Coelho: Az alkimista-