Fehér Sára:Egy katicabogár
Hétpettyes kis katicabogárka
Apró lényed ültesd a világba.
Küzdelmed a hiteddel egyenlő,
S hajt előre,
hajt fel, azaz erő.
Apró lényed ültesd a világba.
Küzdelmed a hiteddel egyenlő,
S hajt előre,
hajt fel, azaz erő.
Virágos rét, napsütötte liget
Perzselő
forróság, mondj hát igent.
Mondd, hogy mindig szép lesz az élete,
S hogy az új érzésnek lesz hitele.
Katicabogarunk víg törtető
Féktelenség búj belőle elő.
Kíváncsisággal néz a világra,
S mint egy nagy zsákot, mélyen kirágja.
Mondd, te kicsiny lény, mi hajt előre?
Mért nem hagyod a dolgot jövőre?
Erőd
fogytán van, pihenned kéne
Elnyújtózni, s nem harcolnod érte.
De kis bogarunk mit sem törődve,
Csak megy, hajtja egy vágy előre.
Egy vágy, hogy tudja, mi léte célja?
És űzi,
hajtja, amíg csak bírja.
S mivel a nap lassan nyugodni tér.
Kis katicánk az útja végéhez ér.
Virágos rétnek kellős
közepén,
Hol kamillák bájolognak szendén...
Virágos rétnek kellős
közepén,
Hol kamillák bájolognak szendén...
Ontva csalogató illatukat,
Maga mögött elhagyva az utat,
Majd keresve a legmagasabbat,
Felmászva, s benne nagyot alhat.
A kis virág szirma rácsukódik.
Katicánk újabb napról álmodik.
Hogy erőre
kapva, kipihenten,
Társaira majd tudást, s fényt hintsen.
Én ugyan két katica-bogarat is látok... de attól még jó kis vers...
VálaszTörlés(Bővebben majd későbben...)