Gyógyító növények: a mák

Régen termelt növény, amely a magyar konyhának jellegzetes fűszerét, a mákszemet adja.

Története

Elterjedtségére utal az, hogy nyelvünkben sokféle szókép kapcsolódik a mákhoz: a bódító, mérgező italt, sőt átvitt értelemben minden "narkotikumot" mákonynak neveztek; a mákszem a kicsiség mértéke, a svihák, pernahajder legényt a "jó mákvirág" jelzővel illették.
A régi házi kertekben mindig termeltek (legalább a családi szükséglet kielégítésére) egy-két sor mákot. Ennek a termését azonban - sajnos - nemcsak az ételek ízesítésére használták, hanem olykor a zöld mákgubóból készített főzettel a gyerekeket is elaltatták, hogy az anya zavartalanul tudjon a mezon dolgozni.

A mák egyébként is ősi vajákos növény. Eredetét pontosan nem ismerjük, de föltételezhetően Afganisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán az őshazája. Évezredek óta termelik, hiszen már Hippokratész is arról ír i. e. 460-ban, hogy a görögök ás az egyiptomiak a zöld máktok nedvét, mint gyógyszert ismerték; és fájdalmak csillapítására görcsoldóként, valamint köhögés ellen használták.
A máktokból kinyert ópium narkotikus hatását a keleti népek csak a dohányzással egyidejűleg ismerték meg, és az ópiumpipák élvezete leginkább Kínában és Indiában terjedt el. Az utóbbi években világszerte sajnálatosan elterjedt kábítószerek egyike-másika is a máktokból készül. Az ópiumot úgy nyerik a zöld máktokból, hogy kora hajnalban körkörösen, sekélyen késsel megkarcolják a fejlődő máktokot, amiből tejszerű nedv serken ki; ezt - beszáradása után - falapáttal leszedik, és edénybe gyűjtik, majd ópiumkaláccsá formázzák, és levélbe burkolva hozzák forgalomba.
A máktok 0,3.-0,5% mennyiségben alkaloidákat tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak a morfin, a kodein ás a Papaverin, amelyek jelentős gyógyszerek alapanyagaként szerepelnek. Kinyerésüket Kabay János gyógyszerész oldotta meg (1931), és szabadalmaztatta az egész világon. Az általa alapított és azóta sokszorosára fejlesztett Tiszavasvári Alkaloida Gyár termékeit sok országban használják és hazánk a világ 3. morfinexportáló országa.
A mákot manapság a legnagyobb területen Franciaországban, Bulgáriában, Romániában és Ausztráliában termelik. A Dél-Ázsiai államokban csak szigorú állami ellenőrzés mellett szabad mákot vetni.
Jelenleg gazdaságilag sokkal fontosabb a vegyipari alapanyagul szolgáló máktok, mint a mákszem. A kiskertekben azonban mégis a mákszemért termeljük ezt a növényt, amelynek termése éppen olyan "szelíd" fűszer, mint a fokhagyma vagy a petrezselyem.

Termesztése

Jóllehet nálunk a sütéshez-főzéshez szükséges mákszemet a fűszerüzletekben ás a piacokon nehézség nélkül beszerezhetjük, mégis érdemes a házi kertekben, a kerítés mellé egy-két sor mákot vetni. A Szépen virágzó és termésével is díszítő mák akár a virágágyak változatosságának fokozására is alkalmas.
A máknövény a fejlődésének kezdetén sok vizet igényel, később inkább a szárazságot kedveli, de ekkor csak meleg időjárású helyeken fejlődik jól. Fényigényes növény, ezért legföljebb a fiatal fák közé vethető. Védeni kell a szelektől. Legjobban a mélyrétegű, tápanyagokkal jól ellátott, közép-kötött talajon díszlik. Sok betegsége ás kártevője lévén legföljebb 5-6 évenként ajánlatos Ugyanarra a helyre vetni.
A mákot általában - a nagyüzemekben kivétel nélkül - tavasszal vetik, de a kiskertekben terjedőben van az őszi mák-termesztése is. Ez utóbbi főleg Bulgáriában általános, vetőmagja az 50-es években került el hozzánk, és itt meghonosodott. Nagy előnye, hogy többet terem, mint a tavaszi mák, a kártevőktől kevesebbet szenved, és június végére beérik. A tokjában jóval kevesebb az alkaloida, mint tavaszi rokonáéban, de ennek a házi kerti termelésben nincs gyakorlati jelentősége. Az őszi mákot szeptember-októberben kell elvetni; a kikelt növények még ősszel 4-6 leveles tőrózsát fejlesztenek, és az áttelel.
A tavaszi mák elvetett magja már 3-4 °C-on csírázik, ezért tavasszal minél korábban kell elvetni. Mélyen felásott, alaposan megtrágyázott földbe vessük. A magjai nagyon aprók (egy grammban 6-8 ezer szem van), ezért apró morzsásra művelt földet követel. 10 m²-re 2 g magot vessünk el 30 cm sortávolságra és egy-másfél cm mélyen. Régen a kisgazdaságokban más növényekkel (pl. takarmányrépával, sárgarépával) együtt vetették, de erre kiskerti körülmények között nincsen szükség.
Amikor a kikelt máknövények már három-négy levelet fejlesztettek, akkor ki kell egyelni őket. Ez két részletben is történhet: először csak egymástól 25-30 cm távolságra levő, kis csomókat alakítunk ki, azután később a csomókból csak a legfejlettebb növényt hagyjuk meg.
A mákvetés a gyomosodásra nagyon érzékeny. A kis növények nem nagyon élelmesek, ezért, ha nem vigyázunk rájuk, a gyomok elnyomják őket. A fiatal növények az öntözést is meghálálják. Ügyelni kell arra, hogy az öntözővíz ne mossa el a földet a máktövekről, mert akkor a 120-150 cm magas, viszonylag nehéz gubót viselő szárak könnyen kifordulnak a földből.
A máknak sokféle betegsége és kártevője van. Megtámadja a lisztharmat és a peronoszpóra, károsítja a levéltetű, a máktoklégy ás a vincellérbogár. Ezek ellen azonban csak fellépésük esetén kell permetezni. A tavaszi vetésű mákot gyakran teszi tönkre a máktokbarkó, ami ellen sokáig nem tudtunk eredményesen védekezni, tekintettel arra, hogy ez a kártevő virágzáskor rajzik, a virágzó máktöveket pedig a méhek miatt nem szabad permetezni.
A mák tenyészideje 120-150 nap. Betakarítását akkor kell megkezdeni, amikor a növény lombozata teljesen elszáradt, a máktokban pedig csörögnek a szemek. Ha csak mákszem nyerése a célunk, akkor a tokokat 8-10 cm-es szárral vágjuk le, és később, kényelmes helyzetben vágjuk fel azokat, és szórjuk ki belőlük a magokat.
10m² vetésterületről 1,5 kg szemtermésre számíthatunk. A mákszárat a kert fagyérzékeny növényeinek téli bekötözésére hasznosíthatjuk.

Felhasználása

A görögök ás a rómaiak mézzel vegyítve fogyasztották a mákot. A magyar konyha jellegzetes "terméke" a mákos bejgli és a mákos csík, amelyekben szintén együtt jelenik meg a mák és a méz. Persze még sokféle egyéb módon is hasznosíthatják a megdarált mákot, amely gyakorlatilag mentes az alkaloidáktól, és így teljesen ártalmatlan felnőttek és a gyermekek számára is.
A betakarított mákszemet - a tokból való kiszórása után - még szárogatni szükséges. Először egész vékony rétegben terítsük ki napos helyen, azután fokozatosan vastagíthatjuk a réteget. A légszáraz mákszemet vászonzacskóban tároljuk. Több évig tartó eltartást azonban nem visel el, mert megavasodik vagy molyok telepednek meg benne.
A mákszemben 40-50% olaj van. Egyes országokban a hidegen kisajtolt olajat étkezési célokra használják.
A hosszú szárral betakarított, egészséges máktokok a lakás igen szép téli díszei, vázában helyezhetők el, vagy falidíszek készíthetők belőlük. Egyszerű tojásfestékkel színezhetők is. A zárt tokú fajták gubójából ilyen esetben a mákszemet nem lehet kinyerni.