Bogárka mászott a nefelejcs szárán, Fekete pettyeket cipelt a hátán. Aprócska foltokból nem egy, de hét volt, Fekete piroson, de nagyon szép volt! Kérdeztem Katicát, miért pont hét kell, "Mindenre ráülni éppen hét szék kell. Egy petty a családom, ott ülök éppen, Gondozom betegen, s dajkálom épen. Második pettyem a szeretet vára, Ott mosok mulasztás-lelket tisztára. Hármas a becsület, fekete pontja Mohóság-rongyaim folt hátán foltja. Negyedik kisszékem kertemben szolgál, Mikor a télre azt mondom, csak voltál. Ötödik pettyemre ülök le sírni, Mikor a másik hat túl sok kibírni. Hatodik pettyemen lakik a lelkem, Sírhat, ha szomorú, s ha vidám, zengjen. Álmaim miatt bár mindent itt hagynék, Ám piros hátamon egy pettyem van még... Hetedik pettyem a legnagyobb kincsem, Ott kapok meg mindent, ami kell, s nincsen, Ott lakik hitem, s ki gyengén megintsen, Hetedik pettyemen lakik az Isten |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése