2011. március 20., vasárnap

Hogyan gyógyít a fehér káposzta?


Természetgyógyászati jó tanács Magyarországról.
A káposzta az egyik legrégibb és legelterjedtebb természetes gyógyszerünk. Ezt a tulajdonságát annak köszönheti, hogy nagy mennyiségben tartalmaz ként. Mint tudjuk, ez az elem a testünk minden sejtjében megtalálható. De lássuk mi minden van még a káposztában!
A fehér káposzta tartalmaz: Káliumot, ként, jódot, kalciumot, foszfort, vasat, klórt, nátriumot, nagy mennyiségű A vitamint, B vitamin komplexet, C vitamint és U vitamint. Ezeket, az elemeket egyébként a káposztafélék családjának a többi tagja is tartalmazza.
Bebizonyosodott, hogy rákellenes tulajdonságuk van, amely lassítja, a karcinogén tehát a rákkeltő anyagok felszívódását a szervezetben, illetve gátolja a sejtek mutálását, s a mutált sejtek növekedését, amelyek egyébként a rákos daganatokat képezik. A fehér káposzta gyógyító hatásához még hozzájárul két elem, a klór és a jód. Ez a kombináció teszi lehetővé azt, hogy a káposzta az emésztőrendszerünk legtökéletesebb gyógyszere.
A C vitamin tartalomból eredően a gyulladásos fogínyt kitűnően gyógyítja, rendkívül jól tisztítja a beleket, különösen a vastagbelekre van jó hatással akkor, amikor azok nem ürülnek rendesen. Arról tudjuk meg, hogy valami nincs rendben a vastagbélben, ha a káposztalé elfogyasztása után szokatlanul nagy mennyiségű gázok keletkeznek. Ez annak a jele, hogy a vastagbél nem ürül rendesen, illetve idegen baktériumok vannak jelen.
Véd a bőrkiütések ellen. A káposzta fogyasztásával segítséget adunk a májnak a kobalt, nikkel és a réz mérgek semlegesítésére. A cukorbetegek számára mindenképpen ajánlatos a káposzta fogyasztása, mert az elfogyasztás után hamarosan érezhető a vércukor csökkenése vagy emelkedése a vérben. A legutóbbi kutatások bebizonyították, hogy a káposztában található kén-aminósav csökkentőleg hat a magas koleszterin szintre.
A fehér káposzta rákellenes hatását vizsgálva a legjobb eredményt az emésztőszerveken jelentkező rákos - kelés, - fekély gyógyításában értek el. Így a gyomor-rák, nyombél-rák gyógyításában egyharmadára csökkent a gyógyítási idő, mint a hagyományos módszerrel gyógyítottaké. Ez annak köszönhető, hogy a három elem, a kén, a klór és a jód olyan mennyiségben és olyan kombinációban fordul elő benne, amely optimálisan hat a gyomor és a belek nyálkahártyájára és nyálkamennyiségére.
A népi gyógyászatban a hörghurutos megbetegedésekre is jótékony hatással van a kálium, amit tartalmaz a káposzta. A káposzta hatására lényegesen emelkedik a bélben a barátságos, az emésztést elősegítő baktériumok száma. Glutamin, illetve a nélkülözetlen aminosav tartalma teszi lehetővé, hogy a káposzta a májbetegség gyógyításához is.
A zaklatott idegeink csillapítására a stresszes helyzetek elkerülésére, a túlzott aggodalom enyhítésére, a depressziós hangulatok feloldására, az alvási zavarok megszüntetésére is fogyaszthatunk káposztát.
--------------------------
------------------------------
KÁPOSZTA
A káposztát az emberiség sokáig nem tudta megfelelően értékelni, az eltelt évezredek során hol fontosnak, hol pedig használhatatlannak vélte. A növény a mediterrán vidékeken őshonos, és itt kezdődött meg a termesztése is. A Kr. e. 5. században már egészen biztosan voltak káposztatermelők ezen a vidéken, sőt, már tudatosan választották ki a nagyobb levelű fajtákat. A feljegyzések szerint az ősi Kínában is használták és konzerválták a káposztát. Az ókori világban az egyiptomiaknál, görögöknél és rómaiaknál is ismert volt, állítólag a legjobb minőségű magot Rodosz szigetéről lehetett beszerezni akkoriban. Az egyiptomiak úgy gondolták, hogyha a lakomákat káposztamaggal és nyers káposztával kezdik, akkor tovább józanok maradhatnak, illetve a másnaposság tünetei sem lesznek olyan erősek. A római államférfi, Cato Kr. e. 200 körül azt javasolta, hogyha valaki részeges tivornyára készül, akkor egyen előtte bőségesen káposztát, mert az csökkentheti a részegséget. Ugyanebben az időszakban születhetett meg a savanyú káposzta is, mely kelta és tatár közreműködéssel valósult meg. Feltételezik, hogy a tatárok hozták Európába először a vékony csíkokra vágott káposztát, melyet aztán a kelták megsavanyítottak. A savanyú káposzta egészen a középkorig rendkívül népszerű étel volt.

Kr. u. 1000 körül még nagy becsben tartották a növényt, hiszen a téli szűkös hónapokban a nyáron eltett káposzta volt azon kevés élelmiszerek egyike, melyet a szegényebb néprétegek is fogyaszthattak. Nagyra becsülték a skandináv országokban, ahol elsősorban a vikingek számára jelentett fontos táplálékot. A káposzta iránti tisztelet később lassan lelohadt, a 16. századtól az európai arisztokrácia még a káposzta nevének hallatán is fintorgott, nemhogy megették volna. Egyedül az oroszországi alacsonyabb néposztályok fogyasztották nagy mennyiségben (a mai napig fontos alapanyaga az orosz ételeknek), de az európai uralkodóházaknál szolgáló német, osztrák, holland és svéd szakácsok szabályosan száműzték a káposztát az étlapról. Egyébként azt gondolták, hogy a zöldségek evése felelős a gyenge egészségért, így elsősorban a húsok fogyasztására helyezték a hangsúlyt. A 15-16. században a hódító törökök újra elterjesztik a káposztát, elsősorban Közép-Kelet-Európában, többek között Magyarországon és Lengyelországban is. Ebben az időben egyesek még azt tartották, hogy a káposzta rémálmokat okoz, és kifejezetten káros az agynak. A 17. században azt is gondolták, hogy felelős lehet a pestisjárványért, ezért más zöldség- és gyümölcsfélékkel együtt megtiltották árusítását szinte egész Európában. A 18. századra a helyzet konszolidálódott, és hozzáláttak a káposzta nagyméretű termesztéséhez, melyhez a nemesítési és szelektálási munkákat Belgiumban végezték el. Egyes országokban azóta is „brüsszeli hajtás"-nak nevezik.

Mára az egész világon elterjedt és közkedvelt táplálék, nélkülözhetetlen mind az európai, ázsiai, mind pedig a tengerentúli konyhákban, de Afrikában sem ismeretlen. A tudományos vizsgálatok nemhogy nem találták ártalmasnak, hanem sok gyógyhatását tárták fel az elmúlt évtizedekben. Egyetlen veszélyforrás a nem megfelelően megmosott káposztalevél fogyasztása, mely akár súlyos gyomor- és bélrendszeri fertőzéseket okozhat.

Antioxidáns hatás

Ahogy a legtöbb növény, a káposztalevél is igen gazdag antioxidáns vegyületekben, melyek számos betegség megelőzésében játszanak szerepet. A vizsgálatok szerint az antioxidáns hatása erősebb a paradicsomnál, salátánál, zellernél és az uborkánál is. Különösen hatékony e tekintetben a vörös káposzta.

Daganatellenes hatás

A káposzta tudományosan leginkább bizonyított gyógyhatása a rákel- íencs aktivitása. Számos vizsgálat igazolta, hogy a daganatok előfordulása és a káposzta fogyasztása között fordított arányosság van: minél többet eszünk belőle, annál kisebb a betegség kockázata. Ennek feltehetően az az oka, hogy a növényben nagyon sok rákellenes hatóanyag (A-, C- és E-vitamin, fitoösztrogén, fenolos anyagok) található, melyek a rák kialakulását, valamint a kialakult daganat növekedését képesek gátolni.

A prosztatatrákkal kapcsolatban igazolták a káposzta anyagainak hatásosságát. Mesterséges körülmények között kimutatták, hogy a káposztából nyert kivonat gátolja az emberi prosztatarákos sejtek növekedését. Azt is bizonyították, hogy a vérben a prosztatarákot jelző prosztata specifikus antigén (PSA) mennyiségét is képes csökkenteni a növény. A kísérleti eredményeket a gyakorlat is alátámasztja, mivel számos vizsgálat igazolta, hogy azon férfiak körében, akik több káposztát fogyasztanak, ritkábban fordul elő ez a fajta daganat.

Szerb férfiakon végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a káposzta rendszeres fogyasztása a húgyhólyagrákkal szemben is véd. Számos cikk jelent meg a növény emésztőszervi (szájüregi, nyelőcső, gyomor) tumort megelőző hatásáról is. A nőgyógyászati daganatok közül az emlőrák ritkább előfordulását regisztrálták azon kínai nőknél, akik bőségesen fogyasztották a káposztát. Mesterséges körülmények között a káposzta kivonata gátolta a méhrákos sejtek növekedését is. Érdekes eredmény, hogy a káposzta a dohányosoknál képes csökkenteni a tüdőrák kockázatát, de ez érvényes a voJí dohányosokra és a nemdohányzókra is. Tehát a káposzta számos, népbetegségnek számító tumor ellen nyújt természetes védelmet.

Vércukorcsökkentő hatás

Mióta a cukorbetegség az egész világon népbetegséggé nőtt ki, egyre nagyobb az érdeklődés az olyan növények iránt, melyek étrendbe való beillesztése segíthet a vércukorszint csökkentésében. Az egyik ilyen ígéretes növény a káposzta, melynek vércukorcsökkentő hatását mind állatkísérletekben, mind pedig a cukorbetegeken végzett vizsgálatokban sikerült kimutatni. Tehát a cukorbeteg étrend egyik fontos eleme lehet a káposztából készült ételek bőséges fogyasztása.

Koleszterinszint csökkentő hatás

A vér magas koleszterinszintje legalább olyan súlyos egészségügyi problémát jelent, mint a magas vércukorszint, ezért minden lehető eszközt meg kell ragadni a kezelése érdekében. Az egyik ilyen természetes lehetőség a káposztalevél. A káposzta naponkénti fogyasztásával 9 héten belül már jelentős mértékben csökkenhet a vérben a koleszterin (8-10%). Ez más étrendi elemekkel és gyógyszerekkel tovább fokozható. A szakemberek ezért a káposzta rendszeres fogyasztását ajánlják a magas koleszterinszinttel küszködők számára.

Hatás a bélflórára

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly kerül az egészséges életmódon belül a bélflóra, azaz a bélben lakó baktériumok kiegyensúlyozott működésére. Ha ezen mikroorganizmusok aránya megbomlik, az komoly emésztési és táplálkozási zavarokhoz vezethet. A modern és egészségtelen táplálkozás inkább rontja, mint segíti a bélflóra működését, ezét nagyon fontos azon élelmiszerek fogyasztása, melyek képesek ellensúlyozni a hiányosságokat. Ilyen élelmiszer a káposzta is, mely egyrészt magas és speciális rosttartalmának köszönhetően kifejezetten segíti a bélbaktériumok működését és egyensúlyát, másrészt savanyított változata olyan mikroorganizmusokat tartalmaz, melyek pótolhatják a bélben a hiányzó baktériumtörzseket. így a káposzta rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk a vastagbél egészségéért is

Népgyógyászati felhasználás

A káposztát bőrkiütésre, mérgezés tüneteinek enyhítésére, hörghurutra, szorongásra, terhességi és utazási hányingerre, szoptatás alatti mellnövekedés gátlására, gyomorfekély kezelésére alkalmazzák. A fenti hatásokat mindez idáig nem sikerült minden kétséget kizáróan igazolni.

Dr. Gáspár Róbert

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó tudni, mindig lehet valamit tanulni. Nagyon ügyes vagy, szép összeválogatás. A legszebb az, hogy megosztod velünk.

    VálaszTörlés