Május

Május

Pünkösd hava

„Ugarokat szánt Pünkösd hava búzatermésért.

Szőlőt kapál nagy munkával jó bor italért.”

május 1.

A szeszélyes, „bolondos” április elmúltával májusban kivirul, megújul a természet. Ezért különböztetik meg régóta az emberek május elsejét, mint örömünnepet, és teszik jeles nappá különböző szokásokkal is.

E szokások közül legismertebb a májusfa, vagy májfa állítása, tűzése. Legények állítják hajnalra a lány házához, általában az ajtó elé, kapu mellé az udvarra, de van ahol a kémény mellé tűzik.

Ha valamelyik lányra haragudtak, annak a házához a kémény mellé kukoricaszár-csomót kötöttek, amit fekete szalaggal „díszítettek” fel. Így adta a legény a falu tudtára, hogy melyik lánynak udvarol.

A Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor s más ajándékok is kerültek rá.

Palóc területeken csak a fát állították a legények, a díszítést a leányok végezték édesanyjukkal.

Az élelmesebb lányok is megtréfálták a fiúkat. Savanyú uborkát, paprikát, krumplit kötöttek a legénynek tűzött májusfára, ami miatt szégyenkezhetett a „savanyúképű”, „paprikajancsi”, „krumplifejű” legény.

Sok helyen Pünkösdkor vagy május végén „kitáncolják” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében történt.

Már a XV. században is zöld lombokkal díszítették fel a házakat május eljesén.

A luteránusoknál szokás volt a templomban is májfát állítani.

A szokás új formájaként a virág, virágkosár küldése figyelhető meg.

Májusi felvonulást első ízben 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások. A két világháború között a Salgótarján környéki bányászok titokban rendezték majálisukat a közeli erdőkben, s ennek emlékére megmaradt a kirándulások, találkozók szokása.

május 4. Flórián napja

Ezen a napon az ország nyugati felében sok helyen ősi módon gyújtottak „új tüzet”. A tűzoltók és a tűzzel munkát végzők védőszentje volt Flórián. Közép-Európában volt jellemző tisztelete. Támogatója volt más tűzzel dolgozó mestereknek is, mint például a sörfőzők, fazekasok, kovácsok, pékek, kéményseprők.

május 12 – 13 – 14. Pongrác, Szervác, Bonifác napja

A három „fagyosszent”. Ezek a napok az idő átmeneti lehűlését jelzik. E napokon nem vetnek, nem palántáznak. A fagyok ellen tűzgyújtással, füstöléssel védekeznek.

Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek!

A népi megfigyelések szerint a Pongrác napi eső nem jó a gabonára, ilyenkor komoly károkat tehetnek ezek a május középi fagyok is, amelyek – „menetrend” szerint megérkeznek ezen a napon.

május 15 – 16. Pünkösd

Neve (Panketoszt=50) arra utal, hogy húsvét után ötven nappal következik. A kiteljesedett tavasz nagy keresztény, két napos ünnep a közös ünneplő alkalmakat sugallja.

A pünkösdi szokásoknál énekelt rituálék többször említik Szent Erzsébet nevét. A kapcsolódás valószínűen a pünkösdi rózsa nyomán történt. A fiatalon idegenbe került Erzsébet legendája szerint amikor a szegényeknek titokban alamizsnát vitt, s kérdőre vonták, kötényében a kenyér rózsává változott.

A népszokások szerint, a nyárkezdet ünnepén tartott különféle versenyek, sportjátékok győztesét rövid ideig uralkodó „pünkösdi király”-nak választják. Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben ismert volt hazánkban.

A kislányok ezen a napon tartják a „pünkösdi királynőjárást”, pünkösdölést. A legkisebb leányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal díszítve királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullajtva házról házra járnak köszönteni.

május 25. Orbán napja

Pongráccal ellentétes, „rámutatónap”. Esője nem a gabonának, a szőlőnek árt a hiedelmek szerint. Úgy tartják a szőlővidékeken, hogy ha esős Orbán napja, esős lesz a szüretidő is. Szokás volt, hogy a szőlőhegyen – ahol pásztorként Orbán (kora középkori pápa) szobra állt, felvirágozták, ha napos, szép volt az idő és sárral kenték be, ha esett. Orbán – Donát mellett – a vincellérek, a szőlősgazdák védőszentje, ezért állt szobra a szőlőhegyen.

Orbán napján kezdenek a méhek rajzani, ezért a méhek „Orbán bogarai”.