Akik eddig csak a pirítóson ismerték a fokhagymát, vagy nem találkoztak még gyógyító hatásával kérem olvassák el az alábbi rövid leírást. .
A fokhagyma őshazája valahol Ázsiában, a kirgiz sztyepeken volt, ahonnan hamarosan meghódította Indiát és a Közel-Keletet. Napjainkra az egyik legfontosabb gyógynövényünkké vált. Évelő növény; a levele félméteresre is megnőhet, de legfontosabb része a hagymája. Egy kilogramm körülbelül harminc–harminckét fej fokhagymát jelent. Száz grammja 26,3 g szénhidrátot, 6,8 g fehérjét, fontos ásványi anyagokat (káliumot, szelént), valamint B1-, B6-, C- és K-vitamint tartalmaz.
Itthon sem csak hazai fajtákkal találkozhatunk. A Kínából importált fokhagymák jellemzően nagyok, teltek és nagy gerezdjeik vannak. A magyar fokhagyma ugyanakkor erősebb, ízesebb és nagyobb a tápanyagtartalma, ráadásul az illata is markánsabb.
Hatóanyaga a mintegy 1% kéntartalmú alliin (illóolaj), amely közismerten antibiotikus hatású. A hagyma aprítása, roncsolása során alakul át a jellemző szagú, allicin nevű vegyületté. Az allicin reakcióba lép a szervezetet megtámadó baktériumokban vagy parazitákban levő kéntartalmú fehérjék tiol- (-SH) csoportjával, s gátolja a működését. Az allicin emellett antioxidáns vegyület is, tehát megköti a szabad gyököket. A fokhagyma hosszú ideig tartó, intenzív, jellegzetes szagát egy kéntartalmú vegyület, az allil-szulfid okozza.
Hatóanyagai sikeresen veszik fel a harcot a baktériumokkal, a vírusokkal, a gombákkal és az élősködőkkel. A kutatók szerint egy közepes gerezd 100 000 penicillinegység baktériumölő hatásával egyenértékű. A fertőzés típusától függően a szájon át szedhető penicillindózisok 600 000–1,2 millióig terjednek. Ezzel hat–tizenkét fokhagymagerezd egyenértékű. Ugyancsak hatékony a fokhagyma a candidiázis nevű gombabetegség ellen, valamint alkalmas a galandférgek és más bélparaziták kiűzésére is. Fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert.
Tisztítja a légutakat. A népi gyógyászatban nagy szerepe van a meghűléses betegségek gyógyításában, mivel nyers gerezdje vagy teája nyákoldó hatású. Asztma, köhögés, szamár-köhögés és hörghurut esetén a nyálkahártya kevésbé ingerlékeny a tejben főtt fokhagyma hatására.
Rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést. Nemcsak megakadályozza a koleszterin, illetve a zsír lerakódását a vérben, hanem képes a már lerakódott masszát feloldani, valamint csökkenteni a vér koleszterinszintjét. Az LDL-koleszterin csökkentése mellett azonban csökkenhet a HDL-koleszterin szintje is, emiatt az elfogyasztott mennyiségre ügyelni kell. A fokhagyma két hónap alatt érezhetően leviheti a vérzsírszintet. Ezenkívül gátolja a vérlemezkék összetapadását, s fokozza a véralvadás során keletkező fibrin oldását.
Ősi receptek alapján sok időt igénybe vevő kísérleteinkkel előállítottuk az ősi Tibetben talált receptúra alapján a "Tibeti fokhagyma esszenciát". Ennek fantasztikus hatásait sok érrendszeri, gyomor, bél betegségben, illetve keringési panaszokkal küszködő beteg megtapasztalta.
A fokhagyma őshazája valahol Ázsiában, a kirgiz sztyepeken volt, ahonnan hamarosan meghódította Indiát és a Közel-Keletet. Napjainkra az egyik legfontosabb gyógynövényünkké vált. Évelő növény; a levele félméteresre is megnőhet, de legfontosabb része a hagymája. Egy kilogramm körülbelül harminc–harminckét fej fokhagymát jelent. Száz grammja 26,3 g szénhidrátot, 6,8 g fehérjét, fontos ásványi anyagokat (káliumot, szelént), valamint B1-, B6-, C- és K-vitamint tartalmaz.
Itthon sem csak hazai fajtákkal találkozhatunk. A Kínából importált fokhagymák jellemzően nagyok, teltek és nagy gerezdjeik vannak. A magyar fokhagyma ugyanakkor erősebb, ízesebb és nagyobb a tápanyagtartalma, ráadásul az illata is markánsabb.
Hatóanyaga a mintegy 1% kéntartalmú alliin (illóolaj), amely közismerten antibiotikus hatású. A hagyma aprítása, roncsolása során alakul át a jellemző szagú, allicin nevű vegyületté. Az allicin reakcióba lép a szervezetet megtámadó baktériumokban vagy parazitákban levő kéntartalmú fehérjék tiol- (-SH) csoportjával, s gátolja a működését. Az allicin emellett antioxidáns vegyület is, tehát megköti a szabad gyököket. A fokhagyma hosszú ideig tartó, intenzív, jellegzetes szagát egy kéntartalmú vegyület, az allil-szulfid okozza.
Hatóanyagai sikeresen veszik fel a harcot a baktériumokkal, a vírusokkal, a gombákkal és az élősködőkkel. A kutatók szerint egy közepes gerezd 100 000 penicillinegység baktériumölő hatásával egyenértékű. A fertőzés típusától függően a szájon át szedhető penicillindózisok 600 000–1,2 millióig terjednek. Ezzel hat–tizenkét fokhagymagerezd egyenértékű. Ugyancsak hatékony a fokhagyma a candidiázis nevű gombabetegség ellen, valamint alkalmas a galandférgek és más bélparaziták kiűzésére is. Fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert.
Tisztítja a légutakat. A népi gyógyászatban nagy szerepe van a meghűléses betegségek gyógyításában, mivel nyers gerezdje vagy teája nyákoldó hatású. Asztma, köhögés, szamár-köhögés és hörghurut esetén a nyálkahártya kevésbé ingerlékeny a tejben főtt fokhagyma hatására.
Rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést. Nemcsak megakadályozza a koleszterin, illetve a zsír lerakódását a vérben, hanem képes a már lerakódott masszát feloldani, valamint csökkenteni a vér koleszterinszintjét. Az LDL-koleszterin csökkentése mellett azonban csökkenhet a HDL-koleszterin szintje is, emiatt az elfogyasztott mennyiségre ügyelni kell. A fokhagyma két hónap alatt érezhetően leviheti a vérzsírszintet. Ezenkívül gátolja a vérlemezkék összetapadását, s fokozza a véralvadás során keletkező fibrin oldását.
Ősi receptek alapján sok időt igénybe vevő kísérleteinkkel előállítottuk az ősi Tibetben talált receptúra alapján a "Tibeti fokhagyma esszenciát". Ennek fantasztikus hatásait sok érrendszeri, gyomor, bél betegségben, illetve keringési panaszokkal küszködő beteg megtapasztalta.
Jó tudni hogy mennyi mindenre hasznos a fokhagyma
VálaszTörlés