2011. április 3., vasárnap

Négy évszak - április

Márai Sándor (1900-1989)
  
"Áprilisban születtem. Az ég, melyet először láttam, szeles volt, fénnyel és homállyal változó, a levegő tele
párával, felhővel, napsütéssel s nyugtalan hullámokkal, mintha egy kibontott
hajú, őrült nő hárfázna valahol.
E hárfa zenéjét hallom még néha, álmaimban. A nürnbergi álmoskönyv szerint az
emberek, akik e hónapban születnek, nyugtalanok, szerencsétlenek üzleti
vállalkozásaikban, érzelmesek és balkezesek. Valószínű, hogy az erőszakos
halálnemek egyikében pusztulnak majd el, vízben vagy tűzben. A közhit kissé
bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. De láttam már veszedelmesebb
bolondokat is, akik augusztusban vagy decemberben születtek. Nem védekezem a
közhit ellen.
Biztos, hogy van bennünk, áprilisiakban, valami állhatatlan, valami rohanó, valami
óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk. Ez az ég, az
áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld izgalmával, éretlen
és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával. Április a retek és
fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi
felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap,
április elején, ez az övé. A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem
a világra, kényesen, mint afféle „primeur”. Születésem napján nemzeti ünnep
volt, a törvények szentesítésének ünnepe. Ezen a napon soha nem mentünk
iskolába, s valamennyire természetesnek éreztem, hogy a világ is ünnepli
létezésemet. Ez az iskolai szünnap okozta, hogy - sokáig - ünnepnek éreztem a
személyes létezést, az életet. Áprilisban még mindig fölfigyelek, szaglászok.
Úgy érzem, kezdődik valami.
Ibolyaszíne van, opálos, tulipános változatokkal. A föld megtelik e hetekben
érlelt hagymákkal és gumókkal. A meleg vizes források körül hajnalban
elkeseredett gyomorbajosok állanak, pohárral és üvegcsővel kezükben, s keserűen
néznek a tavaszba. A gyógyfürdők vizei ilyenkor adják ki pezsgő indulatukat,
rohannak a mélyben, a kövek között, forró sistergéssel, tele üde, rejtélyes
erővel. A nők nem szeretik ezt a hónapot. Ez a rövid kabátkák, a pattanások, a
tavaszi szédülések, az oktalan izgalmak hónapja. A gazdagok ilyenkor Taorminába
utaznak. A szegények este fölnéznek az égre, szaglásznak, a csillagokat nézik,
és halkan mondják: „Fényesebb”.
Én is fölnézek az áprilisi égre, csillagom kutatom. Látom, még dereng valahol. Egy kéz után nyúlok, és halkan mondom: „Halványabb”./ Márai S./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése