Alkyoni Papadaki: A Hold színe

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban és gyorsan tovább szaladt.

- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.

 Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett...

Szivárvány-szeretet

Szivárvány-szeretet

Eső után, ha feldereng,
s tovaszállnak a fellegek,
az égen lámpást gyújt a nap,
csillogó, színes sugarak
alkotnak hét szín kupolát
alatta zöldell a világ.
Megmászhatsz hegyet, s völgyeket
Bár tisztán látod, nem leled.
Hiába nyújtod két kezed,
el csak álmodban érheted.
A szivárvány jelkép csupán,
talánya tán megoldható:
A szépség éltünkben talán,
nem mindig kézzel fogható.
Sokszor egy érzés többet ér,
- megmelengeti lelkedet,
s kárpótol téged mindenért
az odaadó szeretet...